Nem segít összeszedni a játékokat maga után? Csak szétpakol és nem is játszik semmivel? 

A kisgyermek számára a "szétrámolás" is játék. Valamit ki-berakni egyik dobozból a másikba, belegyömöszölni a tárgyakat egymásba, kipakolni az elérhető polcokról minden mozdíthatót, kiborítani azt, amit anya összeszedett, ez nagy gyönyörűség számukra. Ha a szülő folyton "múzeumi" csendet, rendet kíván meg, akkor ezt a vágyát nem élheti ki, az ilyen gyermek meg van fosztva ettől az élménytől. A finommotorika  és a tapasztalatszerzés fejlődése szempontjából fontos, hogy fogjon, forgasson a kezében gömbölyű, szögletes, kicsi, nagy, könnyű, nehéz, sima, érdes, hideg, stb. tárgyakat. Minél több mindenről szerez tapasztalatot, annál jobban fogja érteni a világot, egyszerűbben, a dolgok működését, a szavak jelentését.

Ha egyszerű dolgokban kéred a segítségét, ezzel az önbizalmát fejlesztheted. Amit már képes megcsinálni, hagyd, hogy tegye meg! Sajnos nagyon sok szülő mindent elvégez a gyerek helyett. A rohanás miatt öltözteti, vetkőzteti, eteti, megtörli a kezét stb. holott a gyerek lehet, hogy már egyedül is tudná. Önállótlanná, bizonytalanná válik,  elkényelmesedik, lemarad azon társaitól, akiknek hagyják, hogy megtegye azt, amire már képes. Tudom, nem könnyű hamarabb kezdeni az öltözést, a cipőhúzást, lehet, hogy sok időbe telik, de megéri. Később lehet, hogy már "csakazértsem" teszi meg. És akkor ki a hibás?

A kisebb munkákba be lehet vonni: segíthet anyának tésztát sütni, egy kis massza a kezébe, hadd gyurkálgassa, és máris büszkén mutatja, hogy ezt ő sütötte. Ha már elbír valamit és szívesen viszi, bíztassuk, dicsérjük! Apának segíthet játék szerszámokkal fúrni, faragni, kalapálni, ha elbírja a porszívó csövét, hadd takarítson! Ezer lehetősége van otthon a szülőknek arra, hogy ügyes, gyakorlatias, bátor, kitartó gyermeket neveljenek. Azt tapasztalom, hogy néhány gyermek állóképessége, fizikuma annyira gyenge, hogy 3-4 évesen egy óvodai szék  (a könnyebbik fajta) megemelése is problémát okoz. Nem kezdenek hozzá öltözködni maguktól, nem ismerik annak helyes sorrendjét. Gyakoroltathatjuk otthon a ki-be gombolást, kapcsok, cipzárok, tépőzárak, stb. működését.  Otthoni környezetben ezekre a dolgokra sokkal több idő kell, hogy jusson, hiszen a mai óvodai csoportok gyermeklétszáma igen magas, 20-25 gyermek mellet  ezek gyakorlására kevesebb a lehetőség. 

Ha bevonjuk a rendrakásba, esetleg valami kis jutalmat is kilátásba helyezünk, akkor motivált lesz abban, hogy segítsen, együtt örülhetünk a szépen rendbe rakott szobának. Nálunk az óvodai csoportban minden babának, macinak neve van. Hasznos, hiszen így tudjuk mondani, hogy Betti baba, Ödönke maci   most örül, hogy végre a babaágyon ül, nem pedig a földön hever. A munka is játék ebben a korban. Játsszunk sokat és sokszor a kicsikkel együtt, hogy igazán boldog legyen a gyermekkora!