Nagyon időszerű, hogy ezt a divatos kifejezést boncolgassam. Kardinális kérdések: hova, meddig, milyen szintig fejlesszük a gyermeket, önmagunkat? 

Először nézzük a gyermeket. Minden óvodásnak külön egyéni fejlesztő lapot vezetünk. Lényege: honnan hova szeretnénk eljuttatni a gyermeket. Tehát van egy "diagnosztizáló" állapot, amikor is felmérjük, hogy milyen képességekkel, készségekkel bír, vagy nem bír,  milyen területeken vannak lemaradásai, ennek ismeretében megcélozzuk az elérni kívánt állapotot és már mehet is a fejlesztés mindenkinek egyénre szabottan, a saját ütemében.  Vannak, akiket majdnem a kvantumfizika rejtelmeibe kell bevezetni (fogalmam nincs róla, mi az, de jól hangzik), olyan okosak, de gyakoribb az az eset, amikor annyira kevés ismeretük van a gyerkőcöknek, hogy a színeket 3 évig gyakoroljuk. Persze ez mérhető földrajzi tekintetben is, hogy egy gazdag (van ilyen?) nagyváros, vagy egy totál elmaradott kistelepülés-e a "fejlesztés helyszíne". Nagyban befolyásolja még a szülők iskolázottsága, hajlandósága a saját gyermekük felé, hogy szeretnék-e, és valóban értelmesnek, értelmesen nevelik-e gyermeküket. Nem veszlenek-e el a modern nevelésfelfogás útvesztőiben, nevezetesen mindent megadni azonnal és mindent megengedni a gyermeknek, vagy egészséges korlátok között, szeretettel törődni róla. 

Lássuk önmagunk, az óvodapedagógusnak nevezett ember fejlődését. Nyilvánvaló tény, hogy mindenki végez önvizsgálatot, mérlegeli a tevékenységek, napok sikerét, kudarcát, egy-egy pedagógiai szituáció megoldásának, kimenetelének sikerességét. Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy nagyon mélyen aláássunk lelkiismeretünknek, mert  így vagyunk összerakva. A fejlődés szempontjából ez nagyon fontos. Magunknak is meg kell határozni a jelen állapotunkat, ki kell tűznünk rövid és hosszútávú célokat életünk minden területén, így a munkahelyen is. Nem elégedhetünk meg azzal, amit 20-30 éve megtanultunk, hiszen minden, így a nevelésfelfogás is folyton változik. Érezzük mi ezt a gyermekeken, pl. ami hatásos, eredményes módszernek bizonyult 10 éve, az mostanra elavult. Láthatjuk a követelményeken, amelyeket tőlünk elvárnak, hogy olyan készségeinket is fejleszteni kell, amelyek nélkül eddig jól elvoltunk, pl. számítástechnika, ugyanis aki portfóliót ír, annak elemi szükséglete jártasságot szerezni e téren is. Mindemellett karban kell tartani  egészségünket, mentálisan is erősnek kell lennünk, hogy a mindennapok támasztotta követelmények alatt ne roskadjunk össze sőt elégedettség legyen bennünk.

Hasznos, ha az írásbeli tervezést követi néhány önreflexió is. Ez a későbbiekben nagy segítség lehet saját magunknak, hiszen nem emlékezhetünk minden egyes tevékenység, problémahelyzet megoldásának kimenetelére. 

Megosztok  néhány kérdést, melyek mentén megfogalmazhatod az önreflexiódat. Nem sajátok, csak nem mentettem le, honnan vannak, ezért elnézést kérek a szerzőtől. (Talán Falus Iván-Kimmel Magdolna: Portfólió) Portfóliózásnál nagy hasznát vettem.

- Mit terveztem? Miért?

- Hogyan valósítottam meg?

- Mit csináltam jól? Miért?

- Honnan tudtam, hogy így kell tennem?

- Mik voltak a gondjaim?

- Hol hibáztam? Miért?

- Milyen fejlődési lehetőségeim vannak?

És már meg is érkeztünk a cikk címének értelmezéséhez. Jó pap is holtig tanul..., hát persze, hogy mindenki tud fejlődni, ha akar. Ha már pár x a hátad mögött van az oviban, akkor pontosan azért, hogy megértsd, miért olyanok a ma gyerekei, szülei (akiket szintén mi neveltünk), amilyenek. Különben értetlenül állsz egy rakás helyzetben. Nem értesz a számítógéphez? Könyörgöm! Hát könnyebb, mint egy nyelvet megtanulni. Kezdd el, és ne haragudj a társadra azért mert ő ehhez ért, akármennyi idős, valamikor ő is megtanulta.

Régóta nem veszed a furulyát a kezedbe, mert elfelejtetted? Vedd elő ismét a kottát és tanuld újra! Nincs jogunk megfosztani a gyermekeket attól az élménytől, amit az óvó néni által előadott furulya-darab nyújt. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget fiatalabb, vagy a területen jártasabb kolléganőtől! Elfelejtettél módszertani dolgokat? Nézz utána, lapozz bele, olvass cikkeket, bejegyzéseket, frissítsd elméleti felkészültségedet, hogy tudatosabbak legyenek a mindennapjaid! 

Hogyan tudjuk magunkat "önfejleszteni"? Rengeteg jó szakkönyv van, cikkek, amikből kupálódhatunk, elsajátíthatjuk az új szakkifejezéseket, új, innovatív módszereket, letölthető anyagok segítik a tervezést stb. Vannak videók is mindenféle témában neten (jók is, rosszak is, néhányat le ne másolj, mert szánalmas). Szóval ha igényed van a továbblépésre, fejlődésre, rajtad áll. De a legfontosabb szempontot ne veszítsd szem elől:  igényesen válogass! Könyvet, szerzőt, verset, mesét, zenét, játékot, mindent.

Nagyon rossz megközelítés, ha azt mondod, hogy nincs időd. Csinálj magadnak "én időt"! Egy mai szóképpel élve: lépj ki a komfort zónádból. Nem lesz egyszerű, mert mindannyian ragaszkodunk a saját napirendünkhöz, berögzött dolgainkhoz, akkor is, ha azok nem éppen a fejlődést, előrehaladást szolgálják. Eleinte nehéz lesz, de ha biztos vagy abban, hogy fejlődni, változni, változtatni szeretnél, akkor viszont muszáj felhagyni néhány dologgal (sorozatok, szomszédasszony, pletykalapok stb.). Én pl. teljesen mellőzöm a tv-t. Tudod mennyi időm felszabadult? Rengeteg. Amúgy is csak felhúztam magam minden műsoron, hát kell ez nekem? 

Na, milyen képet találtam? Múltidézés. Én még ilyenen kezdtem a "művelődést". Ha szeretnéd a lépést tartani a korral, ha úgy tetszik úszni az árral, akkor fejlődnöd kell. Különbem hamar kibukik az a bizonyos hiátus, és az nagyon kellemetlen. Meg kell tanulnunk a mai szülők nyelvére lefordítani a mondandónkat, a gyermekekkel való őszinte, bizalomteli kommunikációt. A fejlődés, az önmagunktól való elvárások folyamatos és fokozatos növelése sokunkat motivál. Téged nem? Egy próbát megér!