Nem eszik meg sok mindent? Szinte csak turkálja az ételt? Néhány szülő nagyon izgul amiatt, hogy ha nem eszik rendesen a gyereke, biztosan valamilyen hiány betegségben fog szenvedni. Nem a kórosan sovány, beteges, nem evő gyerekekről írok, hanem olyanokról, akik átlagos súlyúak, de nagyon válogatnak. Mindennek a gyökerében az ennivalóhoz, magához az etetési rituáléhoz kapcsolódó érzelmek negatív előjele húzódik meg. A pici korban megkezdett hozzátáplálás, majd az önálló étkezésre szoktatás ideje alatt tapasztalt erőltetés, nógatás igazán nem használ annak, hogy jól evő gyerekünk legyen.

Ha azt látja a gyerek, hogy anya mindig "görcsben van" amikor az étkezésre kerül sor, netán az óvodában is ez az állandó téma, akkor az ilyenkor természetesen fellépő szorongás miatt nem fog enni, vagy csak keveset és azt sem jóízűen. Az életben maradás és az élet természetes velejárója kell legyen az étkezés, mindenféle manír nélkül. Nem kell különösebb attrakciónak tulajdonítani, ha valamit megkóstol, amit esetleg korábban elutasított. Én is elkövettem ezt a hibát, megtapsoltuk a gyerekekkel, ha a rosszul evő társuk egy falatot lenyelt. Ezzel csak a figyelem ráirányulását érezte, nem azért evett, mert jólesett neki, hanem a jutalomért, a tapsért. Az arcán látszott, hogy nem is esik neki jól. Később, amikor természetesen folyt az evés, senki nem figyelte, tapsolta, mérlegelte az elfogyasztott mennyiséget, magától és jóízűen evett, mint a társai. 

Vannak gyerekek, akik a gyümölcsöt utasítják el, mások a szószoktól szinte undorodnak, de volt már olyan óvodásom is, aki minden főtt étel helyett almát evett. Nagyon különbözőek vagyunk ebben is, mint minden másban. Hogy tegyünk-e a gyermek tányérjára abból, amit nem szeret, hátha majd most megkedveli? Szerintem nem minden esetben. Mert van, aki csak azért utasítja el, mert otthon anya másképp készíti el, de szeretné, csak tartózkodik tőle, neki raknék egy kupacot a tányérjára. De aki üresen megenné pl. a tésztát, szósszal meg hozzá se nyúl, akkor miért rakjam oda neki? Én sem szeretném, ha egy étteremben a rendelt kajám mellé raknának kolbászt is, mert szerintük az nagyon finom, nem lehet nélküle élni. Hát én utálom! Ne rakjanak! 

A megfelelő étkezési szokások kialakítása - mint minden más szokás  is - a családban gyökerezik. Ne alakítsunk ki szorongást az étkezés miatt, helyette természetes, de örömteli együttlét legyen a családnak. Ha mindenki akkor eszik és azt, amit akar otthon, egy csodálatos családi együttlét varázsától fosztjuk meg gyermekeinket. A természetes beszélgetés az asztal körül, a családtagok "együtt majszolása", közös nevetések, ezek kellenek a gyermeknek. És ha nem evett eleget az oviban, vagy otthon? Hát valahol majd pótolja azt. Legyen öröm az étkezés! A nassolni valókkal pedig csak csínján bánjunk, mert ki enne tökfőzeléket, mikor van chips is?