Nehéz elkezdeni bemutatni magamat olyan embereknek, akikkel soha nem találkoztam, vélhetően. Átlagos testalkatú, még átlagosabb fizimiskájú, középkorú óvó néni vagyok. Szeretem a családomat, a gyerekeket, a banánt, Bödőcsöt, az énekkarban való éneklést, a zenét, a könyveket, a verseket, a pingvineket, a kutyáimat, a halainkat, szeretek mesét, verset fabrikálni, meditációs-rajzolni, lakást átrendezni, emlékkönyvet készíteni, táncolni, sütni, segíteni, szeretem a pászkát (csokinál is jobban), a napot, a meleget, a vizet, a hegyeket, folyókat, az épített gyönyörűségeket stb. Hiszem Istent.

(saját rajz)

Semmiben sem különbözöm Tőled, Kedves Olvasó, talán csak annyiban, hogy én megragadtam a klaviatúrát, és mindezt papírra vetem. Sokáig gondolkodtam azon, kik is a tulajdonképpeni célcsoportom.

Szülők?

Lehetnek ők is, hiszen sok érdekes dolgot fogok megosztani veletek: nevelési tanácsok, praktikák, mesék, alkalmazható, bevált módszerek.

Óvónők?

Talán ők még több hasznát veszik írásomnak, hiszen nagy része azoknak szakmai lesz.

Gyerekek?

Nem, az ovisok  még nem tudnak olvasni!

Szóval ezen a szürke februári napon eldöntöttem, hogy közzé teszem néhány -számomra nagyon értékes- írásomat. Azok az  óvó nénik, akik most küzdenek a portfólió írással, valószínűleg örülni fognak annak, hogy megosztok néhány írásomat veletek. Amikor én írtam semmilyen segítségem nem volt, hiszen az elsők között töltöttem fel az első portfóliómat. Annak csupán formai értékelése volt (100%), tehát nem olvasta senki. A második nekifutásra már volt útmutató, segédanyag bőven, de mivel “csont nélkül” avanzsáltam ped.II.-be, ezért ezt az uszkve 80 oldalamat sem olvasta senki. Ezért úgy döntöttem, hogy szerzek magamnak olvasótábort. :-)